Megdöbbenés. Fájdalom. Részvét. Hiány. Ma elbúcsúztunk kollégánktól.

Ezen érzések fogják keretbe olthatatlan gyászunkat, amelyet barátunk és kollégánk: Szabó József ny. tü. alezredes elvesztése jelent. Miközben osztozunk a család és rokonok fájdalmában, jól tudjuk, hogy olyan űrt hagy maga után, amelyet nem lehet majd pótolni.

Nem csak végzettsége, szűnni nem akaró érdeklődése emelte szakmájában oly magasra, amelyre csak kevesen jutnak. Az EDR oktatásában az első volt az egész országban, állandó ügybuzgalma, pontos, segítőkész fegyelme olyan stabilitást jelentett minden közösség: munkahely, egyetem és munkatársak számára, amelyet pótolni nem lehet.

Maradandót alkotott, azonban nem maradhatott közöttünk. A család kérését tiszteletben tartva, emléktáblával és főhajtással veszünk végső búcsút Szabó Józseftől.

Emlékét őrizve búcsúzik Egyesületünk teljes közössége.